Az indiai gasztronómia alapja és gondolok elsősorban a tradicionálisan vegetáriánus életmódra, nem is annyira a felhasznált zöldségeken, mind inkább a fűszereken és a feles borsón múlik. Látható például, hogy majd minden receptben szerepel gyömbér, fahéj, koriander, citrom(lé) és római kömény, valamint rendszeresen van teljes kiőrlésű kenyérféle és borsóból, babból készült dhál, leves.
Ezeknek az összetevőknek nagyon kedvező élettani hatásuk van. A magok fehérje dúsak és a teljes lisztekkel egyetemben nagyon gazdag rost és egyéb vitaminforrás. A felhasznált fűszerek pedig kivétel nélkül gyógynövények is egyben.
A fűszerek nagy része keletről származik. A régmúlt időkben is divatos volt a vegetarianizmus, elég, ha csak az ókori görögökre gondolunk (s Nagy Sándor sem nyaralni ment oda). Láthatjuk, hogy kereskedelmi utakat építettek ki egészen Indiáig. Ez okból keveredéseket tapasztalhatunk mind az akkori orvostudomány, mind az asztrológia, de még egyes teológiai szempontokból is. Például hazánkban is a tehetős emberek gyakorolták ezt az életvitelt. A köznép pedig, nos, hát mindig is azt ette, amit talált. De ugyan ez igaz magára Indiára is. A felső réteg a papság szigorú vegetáriánus volt, a királyok s vezérek a hadakozás gyakorlása végett vadászhattak, a kereskedők és a munkásosztály helyzet függően. Általánosságban ahhoz mérten, hogy milyen vallási felekezethez tartoztak, időközönként valamilyen rítus eredményeként fogyasztottak húst. Vagy voltak a kaszton kívüliek, akiket csak „kutyaevőknek” vagy „érinthetetlennek” neveztek, azt ettek, amit akartak csak ne tudjanak róla.
Ugyanakkor minden teológiában van valamilyen tilalom vagy korlátozás a húsfogyasztást illetően. A kereszténységben Jézus azon kijelentése, hogy „nem az szennyez be, amit a szádba teszel, hanem az, amit onnan kiengedsz” feloldott minden korlátot, bár sok szerzetes és rend tartott s tart valamilyen korlátozást. Lévén ugye, hogy egyik vallás a másikból gyökerezik. Bátran leszögezhetjük, hogy mind a hús evése, mind nem evése valamilyen teológiai következtetés eredménye volt.
A kor embere egy szempontból szerencsésnek mondható. Ugyanis, bár a helyzet az, hogy nem önként választjuk az étkezési szokásunkat (sem), hiszen beleszületünk egy családba, ami zömével húsfogyasztó, de idővel dönthetünk úgy, hogy másként élünk. A szerencse az, hogy minden lehetőségünk és eszközünk adott lehet e lépéshez, akár a létminimum környékén élők körében is.
Hogy visszakanyarodjak a fűszerezés és egyes alapanyagok fontosságára, én személy szerint óva intek mindenkit a szimpla hús elhagyó étkezéstől, tehát az, hogy egy magyaros étkezésben, ahol az az alap, hogy jó zsíros, hagyma, pirospaprika, bors, burgonya, répa meg valami száraztészta, hússal sem nemhogy hús nélkül élettanilag kielégítő táplálkozásnak tekintsük.
A génmanipulált, eredetileg takarmány szójababtól a hideg is kiráz és nem is ajánlom senkinek. Sajnos ott van mindenhol, de úgy a húskészítményekben, a takarmányban, a tartós élelmiszerekben, a tofuban és a vegetáriánus húsutánzatokban is. Az az érdekes az egészben, hogy sok vega hangoztatja, hogy így meg úgy a szegény állatok, meg a globális felmelegedés, s ezért nem eszik húst, iszik tejet stb. A szójakészítményt meg eszi, aminek a termesztéséért Amerikában (mint kontinens) irtják az őserdőket. Tégy igazságot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése